Randy Hansen

Emlékszem, középiskolás koromban osztálytársam egy 90 perces magnókazettára felvett nekem egy Hendrix koncertlemezt. A bakelit lemezen Berkeley, Winterland, Royal Albert Hall, San Diego és más helyszíneken készült számok válogatása volt. A borító kusza rajzán egy torzonborz alak gitározott.

Nagyjából annyit tudtam Jimiről, hogy egy néger (némi indián, meg cigány vérrel) aki a Hey Joe feldolgozásával lett híres. De a zene, amit a kazettáról hallottam, sokkolt. A gitár gerjedése valahogy ismerős hang volt, mintha belül, a csontjaimban is hallottam volna. Később a Petőfi Rádióból a kazetta másik oldalára fölvettem az első stúdiólemezét, az Are You Experienced?-et. A nyitó szám (Foxy Lady) telepumpált energiával, a „Love or Confusion”-nál a könnyeim potyogtak. Nem képzeltem, hogy valaha is ezt a zenét másvalaki képes lesz ilyen erővel előadni. Három személyes koncertélmény után mondhatom, Randy Hansen képes rá. Még az olyan emblematikus szám, mint a „Machine Gun” – amely annakidején Miles Davis figyelmét is fölkeltette – Live at the Fillmore East lemezen hallható legendás változatánál is különbet nyújt Randy. Műsorán találunk olyan kompozíciókat is, melyeket élőben Jimi sohase játszott (1983, One Rainy Wish, Bold as Love, Midnight). Érzéssel és szívvel teli játékát zenei idézetekkel (Ravel, Beatles, Peter Gabriel) teszi egyéni hangzásúvá. Véletlen lenne, hogy Randy azzal a számmal kezdte műsorát (Tobacco Road), amit Jimi életében utoljára pengetett? (1970. szeptember 16., Ronnie Scotts's Club, London) Randy Hansen ott folytatja a zenélést, ahol Hendrix abbahagyta. Tizenvalahányadik Santana koncert helyett egyszer Randy is eljöhetne hozzánk...